szocializácio • életmód • hangok • rágcsálás • szelídség

A deguk alapvetően társas lények. A természetben nagy cspaptokban, kolóniákban élnek, ezért ha otthon magányosan tartjuk őket, szomorúak, sőt depressziósak lesznek. Többen megfigyelték, hogy a magányos deguk agresszívebbek, és rövidebb ideig élnek. Ha degut szeretnél, de különösebben sok időd és pénzed nincs rá, akkor vegyél azonos neműeket, legalább kettőt. Az azonos nemű deguk, főleg, ha egyszerre vetted őket, esetleg egy alomból valók (testvérek), szinte sosem veszekednek. Hamar eldöntik, ki a főnök, és ebbe mi se szóljunk bele. Még akkor sem, ha azt látjuk, hogy a "főnök" pl. az etető tálkán trónol, és nem engedi a másikat enni. Ha elegendő ételt adtunk kettőjüknek, nem marad éhes senki. Ők nem a mi igazságérzetünk szerint gondolkodnak:).

Ha különböző nemű degukat szeretnél, gondolj arra, hogy ez legalább két ketrecet, és nemenként legalább 2 degut jelent. Hacsak nem akarod, hogy a nőstény az állandó terhességtől kétéves korában elpusztuljon :( (Erről bővebben olvashatsz a szaporítás résznél)

Nappali állatok. A legaktivabbak reggel és este, napközben szeretnek lustálkodni, mint a macskák :). A ketrec egy magasabb pontján, pl háztető, polcocska elterülnek, szemüket félig becsukják és pihennek. Vagy kerekeznek, pakolásznak, esetleg esznek. Amikor a gazdijuk hazajön a munkából, élénkké, vidámmá válnak. Gyakran éjszaka sem alszanak, hanem pl. a kereküket hajtják, vagyis nem igazán csendesek. Hacsak nem vagy nagyon jó alvó, lehet hogy éjszaka zavar a motozásuk. Legjobb, ha nem alusztok közös szobában, de ha csak így lehet megoldani, az sem tragédia:) (A kereküket meg lehet "zsirozni" egy kis margarinnal, úgy kevésbé nyikorog). Igen aktív állatok, minél többféle elfoglaltságuk lehet, annál valószínütlenebb, hogy egész nap a ketrecet rágják. (Erről bővebben olvashatsz a tartás résznél.)

A deguk többféle jellegzetes hangot hallatnak. Leggyakrabban egy halk csipogás szerű magas hangot, ami pár méterre a ketrectől nem is hallatszik. Így fejezik ki jókedvüket, elégedettségüket, szeretetüket.:) Természetesen fájdalmukban vagy ijedtükben ők is visítanak, mint általában a rágcsálók. Ez jóval élesebb, és hangosabb hang. Jellegzetes még, egy a hangerejében a kettő között álló, afféle panaszkodás. Ilyet hallatnak, ha éhesek, ha hiányzik a társuk, vagy ha egy kis játékra akarnak rávenni minket:)

Saját hangfelvételem nincs róluk, de idegyűjtöttem néhányat a webről:

Ilyen amikor visít

Ezt a hangot adja, amikor "panaszkodik"

Ez pedig az elégedettség jele

Egyéb degu hangok: 1 • 2 • 3 • 4

Mivel a deguk rágcsálók, a vérükben van, hogy mindent megrágcsálva koptassák fogacskáikat. Ezért ügyeljünk arra, hogy legyen mit rágniuk (különben nem kopik a foguk, és ha nagyon megnő, az már a rendes evésban is zavarja őket). Másrészt figyeljünk arra, hogy ha szabadon van, ne rághasson meg mérgező szobanövényt, elektromos vezetéket bútorkárpitot. Unalmukban gyakran rágják a ketrecet, tehát ügyeljünk arra, hogy az erős anyagból legyen.

A fiatal deguk könnyen szelidülnek, ha türelmesek, és megértőek vagyunk velük. Mivel a természetben a legfőbb veszélyt a felülről rájuk támadó ragadozómadarak jelentik, ezért ösztönösen félnek ha a felülről akarjuk megfogni őket. A kézhez szoktatást kezdjük a ketrecen kívülről. (Miután már azt megszokták, és ott biztonságban érzik magukat.) Engedjük, hgy megszagolgassanak, esetleg finoman megrágcsálják az ujjunkat. (Ez egész finom, barátságos mozdulat, semmiféle fájdalommal nem jár.)

Felkínálhatunk nekik pár szem szotyit, vagy mogyorót (ne túl sokat), amit bizalmuk jeléül pár nap után elfogadnak. A deguk felismerik gazdájukat, főként a hangjáról, ezért az első napokban hasznos, ha csak a gazdi foglalkozik velük.

Ha a kis degu már láthatóan nem fél tőlünk (nem szalad el, ha meglát, sőt inkább odajön, esetelg halk "csipogással" üdvözöl), akor megpróbálhatjuk kézbe venni. Először tegyük a mellső lábához a kezünket. Nagy valószinűséggel bele fog lépni. Ne fogjunk rá, csak picit emeljük meg és hagyjuk, hogy bármikor lemásszon. Pár nap múlva megtanulja, hogy nem bántjuk, és megpróbálhatjuk megfogni. Ha megfogjuk, legyünk határozottak ne érezze veszélyben magát, de ne legyünk durvák. Ne fogjuk meg túl erősen, ha kapálózna inkább engedjük el. Nem az a cél, hogy móresre tanítsuk:) Pár nap múlva a kis degu nem fog félni a kezünkben, bátran kivehetjük, játszhatunk vele egy számára is biztonságos helyen.